A biológiai terápia neve onnan ered, hogy nem kémiai, hanem biológiai módszerekkel előállított gyógyszer.

A biológiai terápia típusának választásában számos szempontot figyelembe veszünk: a szakmai protokollokat, a betegség súlyosságát, az adagolás formáját, a beteg saját egyéni szempontjait, az egészségbiztosítási finanszírozást.

Mivel a biológiai terápia fehérje természetű, azokat csak az emésztőrendszert megkerülve adhatjuk (különben megemésztenénk őket, és nem hatnának), tehát vérbe adva infúzió formájában vagy bőr alá injekciózva. Mivel speciális fehérjetermészetű készítmények, emiatt gyakrabban fordul elő allergiás reakció alkalmazásuknál.

Az ízületi gyulladást néhány kulcsfontosságú gyulladásos anyag tartja fenn – ha ezeket a fontos célpontokat kiütjük, akkor nagyon hatékonyan tudjuk lecsökkenteni a gyulladást és ezáltal a tüneteket. A biológiai terápia során általában ellenanyagokat juttatunk a szervezetbe, amelyek azután megkötik és semlegesítik a vezérlő pozícióban levő gyulladásos anyagokat.

A biológiai terápia igen radikálisan belenyúl az immunrendszer működésébe, és emiatt bizonyos fertőzések iránt fogékonnyá teszi a betegeket. Ezért a biológiai terápia elindítása előtt szűrjük a betegeket bizonyos fertőző betegségek jelenlétére. Ilyen a fertőző májgyulladás B és C típusa (hepatitis B és C) és a tébécé (tuberkulózis, TBC). Megfelelő gyógyszeres védelem mellett körültekintéssel ilyen esetekben is adható biológiai terápia.

adalimumab (Humira)

A legfontosabb ilyen gyulladásos anyag a TNF (tumornekrózisfaktor) és az IL-6 (interleukin-6), melyek működését gátló ellenanyagokkal és egyéb gátló fehérjékkel tudjuk megakadályozni.