Az ízületi kopás igen gyakori betegség, a kor előrehaladtával előfordulása nő.

A kopás kórfolyamata

A kopás során az ízületeket alkotó csontok porcborítása sérül, feltöredezik és elvékonyodik. A feltöredezett porcdarabok az ízületbe kerülnek, ott gyulladást idéznek elő, illetve beékelődhetnek egy rossz mozdulatra az ízület adott részébe, és fájdalmassá teszik az adott irányú mozgást. A gyulladás és a fokozott terhelés hatására az ízületi szalagok meggyengülnek, az ízület lazává válik, lötyögni kezd, ami tovább fokozza a kopást. A porctól megfosztott csont védekezésként, illetve a felszaporodó gyulladásos anyagok hatására új csontot, csontos csőröket képez, amellyel próbálja az ízületet rögzíteni. A csontos csőrök szintén azután irritálják az ízületet, fájdalmat, gyulladást okoznak. Ráadásul a fájdalom miatt a mozgás csökken, az ízület körüli izmok elsorvadnak, ami az ízület további lazulásához és kopásához vezet. Kialakul a kopás ördögi köre.

Érintett ízületek

A leggyakoribb érintett ízületek a térdek, csípők, vállak és kéz kisízületek (középső és utolsó ujj ízület).

Hajlamosító tényezők

A kopás korral járó folyamat, de sok egyéb tényező is elősegítheti előrehaladását. Nőkben például a kezek kisízületi kopása igen gyakori, ilyenkor az ujjak középső és utolsó ujjpercénél levő ízületek eldeformálódnak, kificamodnak, csontos csomók nőnek az ízület köré. Háziasszony kopásnak nevezzük a hüvelykujj tövénél található ízület kopását, amelyet a házi munka (mosogatás, takarítás, női munka) fokoz. A túlsúly szintén a kopás jelentős kockázati tényezője: egyrészt a súlytöbblet extra terhet ró az ízületre. 20-25 éves korunkra fejlődik ki a mozgató- és vázrendszerünk, ekkor a maximális a csont- és izomtömegünk. Ez a vázrendszer azonban a 20-25 éves korunkban meglevő súlyunkra van tervezve, kalibrálva. Ha az évek során 20-30 kg túlsúlyra teszünk szert, ezt a plusz terhet már nem bírja el károsodás nélkül a szervezetünk, és elkopik. Már 5kg fogyás is jelentős terhet vesz le az ízületünkről, és elégséges lehet a fájdalom jelentős csökkenéséhez. Ráadásul a zsírszövet számos gyulladásos anyagot termel, amelyek a vér útján az ízületbe kerülve ízületi gyulladást idéznek elő. Tehát nagyon fontos a fogyás ízületi kopás esetén! Nem az a lényeg, hogy soványra fogyjunk, hanem a 20-25 éves korunkra jellemző testtömeget próbáljuk megközelíteni!

Az ízületeket érő túlzott terhelés szintén káros: például a túlzásba vitt sport (versenysportok) vagy álló munka (bolti eladó), sok létrázás (villanyszerelő, festő-mázoló), térdelés (burkoló).

A veleszületett alkati eltérések – O-láb, X-láb -, a rossz járásminta, lúdtalpasság stb. szintén terhelik az ízületeket. Ilyen esetekben aszimmetrikusan kopik a porc külső és belső oldala.

A gyulladással járó reumatológiai betegségek, mint a rheumatoid arthritis, pikkelysömörös ízületi gyulladás, szintén felgyorsítják az ízület kopását.

Kezelés

Számos lehetőség van a porckopás megállítására, illetve a fájdalom csökkentésére.

A gyulladáscsökkentő gyógyszerek az időközönként fellépő, nagyobb terhelés által kiváltott gyulladást tudják lecsökkenteni. Számos gyulladáscsökkentő van a piacon, de számba kell venni, hogy hosszú távú szedésük vese- és májkárosító hatású lehet, illetve emelhetik a vérnyomást. Tehát mindig kúraszerűen max 10-14 napig szedjük. A vese kímélésére fogyasszunk sok vizet. Rossz veseműködés esetén (karbamid, kreatinin laborérték növekvése, a GFR érték csökkenése) kerüljük a gyulladáscsökkentőket.

Elérhetők a gyulladáscsökkentők mellett kábítófájdalomcsillapítók is, de ezek hosszú távon hozzászokáshoz vezethetnek (tramadol tartalmú készítmények, tramadol-paracetamol kombinációja).

Igen kifejezett fájdalom esetén van lehetőség igen erős kábító fájdalomcsillapító tapasz (fentanil tartalmú tapasz) felírására is, de a saját tapasztalatom szerint nem igen hatásos a kopásos fájdalom elnyomására, viszont kábítószer lévén igen erős hozzászokást okoz, és elhagyása nagyon nehéz azután.

Hosszú távon érdemes a fájdalomcsillapítók helyett inkább a nem gyógyszeres kezeléseket előnyben részíteni.

A porc építőanyagának pótlására számos porcerősítő van forgalomban. Ezek a készítmények speciális cukormolekulákat (glükózamin, kondroitin-szulfát, hialuronsav) tartalmaznak, melyek a porc állományának építő kockái. Több vizsgálat is bizonyította hatékonyságukat. Kezdődő porckopásnál szedésük rendszeresen javasolt. Izomba adható változat is elérhető, mely jobb felszívódást tesz lehetővé. A szájon át szedhető porcerősítők felszívódása nem olyan tökéletes, ezért érdemes megfontolni az ízületbe adható porcerősítő injekciókat. Számos cég forgalmazza őket, általában a pénztárcánk szab határt adásuknak. Érdemes a nagyobb molekulaméretet tartalmazó, illetve a töményebb injekciót választani, illetve az 1-2 alkalommal adhatót, hiszen a sokszori szúrásnál nagyobb az ízületi fertőzés kockázata is. Az injekciós változat amellett hogy pótolja a porc alkotóelemeit, síkosítja, beolajozza az ízületet.

A porcerősítők kezdődő és közepes fokú kopás esetén hatékonyak, amennyiben elfogyott a porc, szerény eredményt várhatunk tőlük.

A porcerősítők mellett megjelent az orvosi kollagén is. Az ízület kopásos gyulladása következtében meggyengül az ízület körüli kötőszövet, a gyulladásos anyagok hatására lebomlanak a kötőszövet vázát képező kollagénrostok. Az ízület körüli lágyrészek tartásukat vesztik, az ízületet érő terhelésre még inkább érzékenyebben reagálnak, ami további gyulladást idéz elő, és egy ördögi kört tart fenn. A kollagén injekcióval pótoljuk a kötőszöveti kollagént, ami a gyulladás ellen hat, megnyugtatja az ízület körüli nyomásérzékeny, fájdalmas pontokat. Általában 5-6 injekcióból álló kúra néhány hónapra képes szüntetni a panaszokat.

A népi gyógyászatból ismert még az ízület fölé helyezett zselatinos pakolás, illetve a kurkuma használata. A jógahagyomány szerint a kurkumát tartalmazó “arany tej” kiváló az ízületeknek, olajozza, síkosítja azokat, illetve növeli a test rugalmasságát, hajlékonyságát.

A porckopás legfontosabb terápiája azonban a gyógytorna! A hosszan fennálló ízületi fájdalom miatt az ízületet kíméljük, ezáltal a körülötte levő izmok elsorvadnak, elgyengülnek. A laza, petyhüdt izmok azután nem tartják meg az ízületet, és az ízület lötyögni kell, emiatt még tovább terhelődik, és tovább kopik. A gyógytornával az ízület körüli izmokat megerősítjük, ezáltal azok erős páncélként védik az ízületet, áthidaló oszlopokként leveszik a terhet az ízületi porcfelszínről, tehermentesítik azt. Az izmokat képzeljük el ugyanolyan pillérekként mint a monumentális templomok tartó pilléreit, amelyek elvezetik a terhelést a templomfalakról. A gyógytornával az egyébként rosszul együttműködő izomcsoportok ismét csapatban kezdenek dolgozni, ezáltal az izommunka hatékonyabb lesz.

Az izomerősítés elején fontos, hogy gyakran (óránként, kétóránként) és keveset tornázzunk, majd fokozatosan növeljük a torna mennyiségét, hogy az izomzat fokozatosan tudjon alkalmazkodni, és  ne erőltessük túl, mert az megint csak fájdalmat és frusztráltságot okoz. Például térdkopásnál hasznos a combizmok befeszítése 10 másodpercig, majd lazítása, ismét befeszítése, és a folyamat ismétlése 10-20 alkalommal óránként. Csípőkopásnál hason fekve a popsi izmainkat ugyanígy be tudjuk feszíteni 10 másodpercig, majd lazítjuk, ismét feszítjük, lazítjuk. Ezt azzal is kombinálhatjuk, hogy befeszítjük a mindkét popsit hason fekve, majd 5-10 cm-re megemeljük felfele a lábszárunk. Megtartjuk a helyzetet 10 számolásig, majd lerakjuk a lábszárunk, és ellazítjuk a két popsit. A feladatot a másik lábszárral is megcsináljuk, és a gyakorlatot 5-10-szer ismételjük erőnlétünknek megfelelően. Ezeket a gyakorlatokat olvasás, tévénézés közben is végezhetjük. Sokszor a legegyszerűbb gyakorlatok a leghatékonyabbak.

Sokszor a gyengült izmok mellett a másik probléma az, hogy az ízület körüli szalagok, izmok összezsugorodnak, és a rövidült méretüknél fogva összehúzzák az ízületet egy hajlított helyzetben. Ezáltal pl. a térd- vagy csípőízületet nem tud teljesen kiegyenesedni. A rossz helyzetben rögzült ízület azután nem megfelelően fog működni, ami tovább fokozza a kopást. Nagyon fontos tehát az izmok erősítése mellett a zsugorodott izmok nyújtása, lazítása. Csípőízületnél minél többet próbáljunk hason fekve aludni, TV-t nézni, hogy nyúljon.  A másik nyújtási mód: hanyatt fekvő helyzetben békapózba behúzott térdünkre tegyük a kezünket, és próbáljuk az ágyhoz nyomni azt. Nem szabad túlnyújtani, mindig rövid idejű, apró rugózásokat csináljunk 10-szer ismételve. A térd nyújtásánál ülő helyzetben feszítjük hátra lábfejünket, és a térdhajlatunkat próbáljuk az ágynak nyomni 10-szer ismételve.

Nagyon jó fájdalomcsillapító hatású a fizioterápia is. Ide tartoznak az elektromos kezelések (mikrohullám, rövidhullám, diadinamik, interferencia, iontoforézis), a mágnes és az ultrahang. Érdemes komplex kórházi kezelés, esetleg nappali kórház formájában felvenni ezeket. Emellett megkísérelhető az akupunktúra is, mely nemzetközi adatok szerint jó fájdalomcsillapító hatású, valamint fokozza az ernyedt izmok tónusát.

Kezdődő kopásnál a röntgenbesugárzás szintén fájdalomcsillapító hatású: az öt alkalommal adott röntgensugár “leégeti” a gyulladásos ízületi szövetréteget, ezáltal mérsékli a fájdalmat. A röntgenbesugárzás után átmenetileg fokozódhatnak a panaszok, hiszen az elhalt szövetet el kell takarítani a szervezetnek.

A röntgenbesugárzáshoz hasonló hatásmechanizmusú, de annál jóval hatékonyabb az ízületbe adott izotóp is – az izotóp elpusztítja a túlburjánzó ízületi belhártyát. Az izotópkezelést azonban leginkább csak ízületi duzzanattal kísért gyulladásos reumatológiai betegségekben alkalmazzuk utolsó lehetőségként.

Amennyiben a gyógyszeres kezelés és fizioterápia nem hatásos, illetve az ízület jelentősen deformálódik, az ízületi protézis beültetése válik szükségessé. Manapság 15 év a protézisek kihordási ideje, és jó, fájdalommentes életminőséget biztosít hosszú távon a betegnek. Érdemes a protézisműtét előtt és után úgynevezett rehabilitációs kezelést felvenni, illetve gyógytornát, hiszen ilyen esetekben sokkal jobb eredmény érhető el a protézissel. Azonban a protézisbeültetésnek is vannak hátulütői. Jelentős túlsúly a protézis idő előtti kilazulásához, gyulladáshoz, fájdalomhoz vezet. A protézisbeültetésnél izmok, idegek sérülhetnek, előfordul, hogy panaszt okoz a protézis viselése. A protézis befertőződhet, amelynek a kezelése kihívást jelent az ortopéd számára.

Minden esetben tehát a beteg, a reumatológus és az ortopéd egyéni mérlegelése szabja meg a kezelés típusát.