A fibromyalgia a lágyrészek (izmok, kötőszövet) fájdalmával kísért betegség. A szó jelentése kötőszöveti-izom fájdalom. Nem is annyira betegség, mint inkább állapot. A lényege, hogy az idegrendszer túlzottan érzékennyé válik bármilyen ingerre, és fájdalommal, illetve túlzott fájdalommal reagál mindenre, amit más, egészséges egyén meg sem érezne. Az idegrendszer fájdalomfeldolgozása valamiért sérül, a fájdalomküszöb lecsökken. Tipikus tünet a “mindenem fáj”. A tüneteket általában szubjektív szenvedés kíséri, a nagyfokú panaszok és az objektív, fizikális vizsgálattal és képalkotó vizsgálatokkal észlelt minimális eltérések nincsenek összhangban.

Kórélettan

Agyi képalkotó vizsgálatokkal kimutatható, hogy a fájdalomfeldolgozásban szerepet játszó egyik agyi központ, a talamusz véráramlása csökkent fibromyalgiás betegekben. A betegek fájdalomfeldolgozó agyi területei sokkal kisebb fájdalomingerre (pl. a hüvelykujj köröm megnyomása különböző erővel) aktívvá válik egészséges egyénekkel összehasonlítva. Tehát a túlzott fájdalomérzékenység objektív mérőműszerekkel is kimutatható, valós eltérés. Fontos tehát megjegyezni, hogy nem elmebetegségről van szó, a beteg nem “kitalálja” a nagy fájdalmát! A fibromyalgia igen szerteágazó tünetekkel járhat, és súlyos betegségeket (szív-ér rendszeri, gyomor-bél rendszeri, idegrendszeri, mozgásszervi stb.) utánozhat. Ezért ki kell zárni a jelentős kórképeket. A fibromyalgiás betegek általában vastag orvosi dokumentációval érkeznek, de a különböző vizsgálatok mind negatív eredménnyel zárulnak.

Hajlamosító tényezők

Általában 30-40 év körüli nőkben fordul elő a betegség, de későbbi életkorban is megjelenhet.

A stressz jelentős kockázati tényező. Lehet ez munkahelyi, családi, egyéb stressz. A stresszhormonok hosszú távon a fájdalomérzésért felelős idegsejtekre érzékenyítő hatással vannak. Fibromyalgiás betegekben emelkedett stresszhormon-szintek mérhetők. Emellett hormonális eltérések, bármilyen “megrázó” esemény előidézheti: trauma (pl. esés következtében), a személy kirablása, munkahelyi feszültség, létbizonytalanság, bizonytalan jövőkép stb.

Tünetek

Fájdalom. A fájdalom általában tompa, égő, zsibbadással kísért, sokszor kínzó, elviselhetetlen, az izmokban kemény csomókat érezhet a beteg. Tipikus a nyomásérzékenység: azaz a legkisebb érintésre is a beteg nagy fájdalommal reagál. A fájdalom a test különböző részein különböző intenzitással szinte mindenütt megtalálható: fej, felkar-alkar, mellkas-has, lábszárak, hát. Mozgásra általában fokozódnak a panaszok, ezért tartózkodnak a betegek a testmozgástól. Általában a hagyományos, akár recept nélkül kapható fájdalomcsillapítók (paracetamol, nem szteroid gyulladáscsökkentők, tramadol) nem befolyásolják a panaszokat! A fájdalom sokszor annyira intenzív, hogy nem tudják a napi tevékenységeiket, a munkájukat elvégezni a betegek, az arcukon kifejezett szenvedés látható.

Kísérő betegségek.  Gyakran kísérő a migrén, vagy a stresszel összefüggésbe hozható tenziós fejfájás. Szúró, nyomó, kellemetlen mellkasi fájdalom is jelentkezhet, amely hátterében szívbetegség, ritmuszavar nem igazolható, gyakran a mellkas nyomásérzékeny.  Szubjektív légszomj is megjelenhet. Az alhasi panaszok (puffadás, szabálytalan széklet, hasmenés, székrekedés, hasi görcsök, hányinger, hányás) hátterében szintén nem mutatható ki szervi eltérés, ezért az irritábilis bél szindróma diagnózist is ráhúzzák ezekre a betegekre. Menstruációs görcsökre panaszkodhatnak a fibromyalgiás betegek, a prémenstruációs szindróma is gyakori kísérő, azaz a menstruációt kellemetlen alhasi fájdalmak, rossz közérzet, irritáltság előzheti meg. Húgyúti tünetek is jelentkezhetnek: sürgető, gyakori vizelés, vizelettartási nehézség.

A belsőszervi fájdalmak hátterében a szervek falában elhelyezkedő fájdalomérzékelő idegsejtek fokozott ingerlékenysége állhat. Másrészt a fokozott stresszhormonok miatt minden szervünk vészhelyzeti módban működik. A vészreakció ősi ösztönünk, a túléléshez fontos – őseinknek ébernek kellett lennie, hogy ne legyenek a kardfogú tigris és más ragadozók vacsorái. Jelenleg a kardfogú tigrist felváltotta a napi stressz: aggódunk a munkánk, a családunk, egészségünk, anyagi keretünk, stb. miatt. A vészhelyzeti módnak köszönhetően a szívünk gyorsan dobog (szívdobogásérzés), az emésztés (hasi panaszok), vizeletműködés (sürgető vizelés) háttérbe szorul, izzadunk, hogy hűtsük a testünk, az izmaink fájnak, mintha maratont futottunk volna.

A fibromyalgiás betegek gyakran a reumatológiai szakrendelésen landolnak, mert a furcsa tüneteik nem magyarázhatók semmilyen belgyógyászati állapottal. A beteg végtagfájdalomra, derékfájdalomra panaszkodik, a karjában, lábszárában zsibbadás, égő érzés, elviselhetetlen, kellemetlen fájdalom jelentkezhet. A reumatológust a diagnózisban a fizikális vizsgálat segíti: a furcsa panaszok nem az idegek által ellátott területeken jelentkeznek, és az idegi érintettségre jellemző tesztek nem mutatnak eltérést.

Fáradékonyság, állandó fáradtságérzés. A fibromyalgiások 80-90%-a panaszkodik jelentős fáradtságról, állandó kimerültségtől. Az alvással sem tudják kipihenni magukat. Gyakran testmozgást követően extrém fáradtság jelentkezik, ami miatt a testmozgást még inkább elkerülik a betegek. Amennyiben a fájdalomhoz képest a fáradtság az uralkodó tünet, akkor inkább a krónikus fáradtság szindróma diagnózist használjuk.

Pihentető alvás hiánya. A betegek 70%-a nem tudja kipihenni magát alvás közben, reggel fáradtan, kimerülten ébred, napközben is fáradékony, a fizikai terhelést nem bírja. Gyakran nem tudnak elaludni a betegek, vagy éjjel gyakran felébrednek. Alvásvizsgálattal (EEG) is kimutathatók az alvás mintázatában az eltérések: a mély alvást jelző deltahullámok közé az éber állapotra jellemző alfahullámok kerülnek. A fáradtság és alvászavar hátterében is a stresszhormonok állhatnak, amelyek a maximumom járatják a testünk, és éberen tartanak, mintha állandó vészhelyzet lenne .

Depresszió, idegesség. A fibromyalgiás betegeknél gyakori a depresszió – a depressziós alcsoportban jellemző a nagyfokú fáradékonyság, alvászavar. Azok, akik inkább feszültek, idegesek, kísérő tünetként szívdobogásérzés, szédülés, zsibbadás, izzadás jelentkezik. Az ilyen tünetek hátterében a környezeti stressz által kiváltott emelkedett stresszhormonszint állhat.

A gondolkodás zavara. A betegek arra panaszkodnak, mintha az agyuk “lefagyott” volna: nem jutnak eszükbe a dolgok, nehezen koncentrálnak, a napi, munkahelyi feladatokat nehezen tudják megoldani. Mindez frusztrációhoz, további stresszhez vezethet.

Reggeli ízületi, izommerevség. Reggel az ízületek merevvé válhatnak, szubjektív (de objektíven nem megerősíthető) ízületi duzzanat is előfordulhat. Ezek a tünetek ízületi gyulladásra is jellemzőek, azonban a valódi ízületi gyulladással szemben a szakember nem lát duzzanatot, a gyulladásos értékek a normál tartományban vannak.

Diagnózis

A diagnózis felállításakor ki kell zárni a súlyos, szervi eltérésekkel kísért betegségeket, hiszen a fibromyalgia gyakran súlyos kórképeket utanozhat (koszorúér-betegség, gyulladásos bélbetegség stb.; a fertőzött kullancs csípése által okozott Lyme-betegség szintén okozhat fibromyalgiaszerű tüneteket.). A gyulladásos paraméterek (süllyedés, CRP) a normál tartományban vannak, a vérképben, máj- és veseműködésben, vizeletben nem látunk eltérést.

2010-ben új diagnosztikus pontrendszert dolgozott ki az Amerikai Reuma Egyesület. A diagnózis alapját a következők képezik: legalább 3 hónapja hasonló erősséggel fennálló fájdalom és tünetek jelenléte, a test számos részén jelentkező intenzív fájdalom, fáradtság, kimerültséggel kísért ébredés, gondolkodás zavara (pl. feledékenység, koncentráció romlása), szervi tünetek (pl. haspuffadás, mellkasi szorítás, mozgásszervi fájdalom).

Kezelés

A fibromyalgia kezelésére nem állnak rendelkezésre bevált, jó gyógyszerek. A hagyományos fájdalomcsillapítók nem használnak! Meg lehet próbálni a fájdalom megélésére, a fájdalom feldolgozására ható gyógyszereket (Cymbalta, Teperin stb.), de ezek sem átütő erejűek.

A leginkább bevált, vizsgálatokkal alátámasztott jótékony hatása a gyógytornának, a testmozgásnak van. Azonban nagyon fontos, hogy nagyon minimális mozgástól indítva, lassan, fokozatosan emelve az időközt és az erősséget lehet eredményt elérni. Ugyanis a fibromyalgia fő tünete, hogy a mozgás fokozza a panaszokat. Ezért a betegek a torna, mozgás bevezetésekor fájdalmat érezhetnek, ami elveszi a kedvüket, frusztrálttá teszi őket, emiatt abbahagyják a mozgást. Tehát nem lehet elégszer ismételni a fokozatosság elvét: fájdalmat még épp nem okozó testmozgással kezdjünk, majd hetente-néhány hetente emeljük az adagot saját ütemünknek megfelelően. Fontos, hogy rendszeresen, azaz minden nap mozogjunk! Napról napra könnyebbednek panaszaink, de ne ijedjünk meg, ha megerőltetve megint fokozódik a fájdalom, akkor kisebb tempóval folytassuk, és mindenképp folytassuk. A testmozgás az immunrendszerre jótékony hatással van, a stresszhormonszintet csökkenti.

Egy fibromyalgiás betegeken végzett nemzetközi vizsgálat például igen jó hatásúnak találta a két hetes tunéziai luxus nyaralást. Ez sajnos sokaknak nem adatik meg, de a megszokott, lapos, frusztráló, stresszes életvitelből egy hétre való kiszabadulás sokat javíthat, ezt alacsony költséggel is meg lehet tenni. Ilyenkor nagyon fontos, hogy elmélyedjünk önmagunkban. Tudatosítsuk, hogy a fájdalom jelzés a szervezet részéről: a testünk csak ily módon tudja megnyomni a vészjelzést, így tud beszélni hozzánk, hogy valami nincs rendben az életünkben, valamin változtatni kell. A változás gyakran nagyon nehéz, gyakran nem is látjuk, hogy nincs rendben körülöttünk valami, csak feszültek, irritáltak, fájósak vagyunk. Ezért fontos a tudatosítás: a fájdalommal a test változást próbál kieszközölni: ha figyelünk rá, és a belső útmutatásunkra hallgatunk, akkor jó irányba változhat az életünk! Ha nem figyelünk, akkor szenvedést és fájdalmat generál a test mindaddig, míg végre észbe nem kapunk. Sokszor el kell engedni kapcsolatokat, rossz élményeket – mindehhez önismeretre van szükségünk. Igénybe vehető szakember segítsége is (pszichológus, mentálhigiénikus, pszichiáter, segítő csoportok, meditációs csoportok stb.).

A testmozgás mellett fontos a relaxáció, a stressz kezelésre: ennek több formája ismert. A hobbijaink, az ismétlődő, monoton tevékenységek (rejtvényfejtés, varrás, festés, rajzolás, zenehallgatás, zenélés, kertészkedés, bármilyen sport, úszás) mind kikapcsolják az agy stresszért felelős központjait, a vészhelyzeti működést. A relaxáció lehet vallástól függően ima, hitközösségbe járás, jóga, meditáció, autogén tréning, a tudományos alapokon fekvő teljes tudatosság (mindfullness) stb.

Emellett a craniosacralis terápia is igen hasznos lehet, mely a stresszhelyzetben megfeszült kötőszöveteinket, izmainkat harmóniába hozza, és a fájdalmas csomóinkat kilazítja. Gyakran a craniosacralis kezelés során mélyen nyugvó, nem tudatos rossz élményeket, érzelmeket tudunk elengedni és feldolgozni – ezt követően az adott régió izmai ellazulhatnak, és a fájdalom megszűnik.